Az oktatás során megtanítom, hogyan kell a ló jelzéseit értelmezni, milyen típusú problémákkal találkozhatunk, hogyan reagáljunk a ló viselkedésére, reakcióira.
Az oktatás átlagos időtartama néhány óra. Ha szerencsések vagyunk, akár 30-40 perc alatt is célt érünk, egyéb esetekben átlagosan kb. 2-3 óra, amíg - nyugalmi állapotban - a ló önként bemegy a szállítóeszközbe.
Ezen idő alatt a ló gazdája is megtanulja a természetes lókiképzés alapjait. Ahhoz, hogy hosszú távon eredményesen és továbbra is problémamentesen szállítsuk lovunkat, célszerű egy második alkalommal is igénybe venni az oktatást. Ez természetesen nem kötelező, de az első alkalommal megtanult alapokat érdemes elmélyíteni a ló és gazdája számára egyaránt. A második oktatási alkalom jó, ha 1 héttel az első alkalom után következik.
Garanciát vállalok arra, hogy az oktatás végén a ló erőszak és kényszerítőeszközök alkalmazása nélkül, a segítségünkkel végül felmegy a lószállító platóra. Ha ezt mégsem tudnám elvégezni, a garancia keretében sem a kiszállási díjat (200 Ft/km), sem az oktatás díját nem kell kifizetni.
Az ország egész területén vállalom problémás lovak képzését, oktatását. Egyéni kurzusomról részleteket ITT talál.
Nem csak saját kényelmünk és időspórolás miatt kell a problémával foglalkozni.
Sajnos sok esetben lehet problémás lovakkal találkozni. A ló - természetesen - általában nem szereti a bezártságot. Ennek ellenére meg kell tanítanunk a lószállító “használatára”, mert másként sok probléma adódhat.
Félelem az ismeretlentől vagy félni a rossz élmények emlékétől – különbséget kell tenni!
Ha a ló stresszként, erőszakként éli meg a lószállítást, akkor még a legjobb képességű lovak is olyan állapotba kerülhetnek, amelyben elvárt tulajdonságaikat, teljesítményüket nem lesznek képesek megmutatni. Ez különösen igaz versenylovak esetében. Ha a verseny előtt hetekig, hónapokig edzettünk, gyakoroltunk, de pl. egy verseny alkalmával csak belekényszeríteni tudjuk a lószállító eszközbe, akkor biztosan sokkal rosszabb eredményt fog a ló elérni, mint azt egyébként várhatnánk. Noha a hobbilovaglás nem teljesítmény kérdése, bármikor adódhat olyan helyzet, amikor gyorsan és problémamentesen kell a lóval célt érni. Nem utolsó szempont az sem, hogy lószállítás közben elkövetett hibáink balesetet idézhetnek elő.
Hányszor halljuk azt a mondatot, hogy „csak menj már fel légy szíves, mert el fogunk késni” vagy „gyorsan zárd rá a vasat, mert már fent van”, esetleg „már megint elszakította a kötőféket, kötelet, vagy futószárat”… és „sajnos ezt a lovat nem nagyon lehet szállítani”… vagy a legrosszabbat, „hozd az ostort, pálcát – csak meg ne rúgjon!”
Sokszor esünk abba a hibába, hogy ha valami nem működik, akkor nem megfelelő segédeszközökhöz folyamodunk, vagy ami még rosszabb: erőszakhoz. Próbálkozunk kötelekkel, ostorral, akár több ember segítségével megpróbálva felvonni – felűzni a lovat a szállítóra. Ennek következtében a lószállítófóbia könnyen kialakulhat az érzékeny idegrendszerű lovaknál, a rossz vagy nem megfelelő emberi bánásmód következtében vagy akár egyszerűen a ló képzetlensége miatt is.
A nem megfelelő, erőszakos módszerek az érzékenyebb idegrendszerű lovakat szinte teljesen "kikészíthetik", traumát okozva a lónak és ezzel együtt a ló gazdájának is, hisz ettől kezdve mindig aggódással lesz tele a lószállítás folyamata. És ennek következtében indul el a ló „kálváriája”, amelyben a ló szép lassan egyre mélyebbre süllyed.
Ha például egy ló a pályafutásának az elején legalább félig-meddig önszántából bement a szállító eszközbe, ahogy múlik az idő, a nem megfelelő bánásmód következtében már lehet, hogy a lószállító utánfutó szimpla látványától stresszes állapotba kerül, megfeszül, ellenszegül, ágaskodni kezd.
Szükségét látom, hogy ezen a feszélyező pszichés állapoton nem csak a lovakat, hanem a gazdáikat is át tudjuk lendíteni. Ideális esetben egy baráti kapcsolatról van szó köztünk és lovunk között – nem pedig egy használati sporteszközről, melyet csak felhajítunk a „platóra”, és levesszük, ha szükségünk van rá.
Bizonyos lovak félnek a bezártságtól, új dolgoktól, de nem árulunk el nagy titkot, hogy bizony mi emberek is hasonlóképpen küzdünk ezzel a problémával. A ló nagyon gyorsan megtanul összekapcsolni bizonyos hangokat, látványt, élményeket, és ha ez számára negatív, akkor elkerülhetetlen a félelem és iszonyodás kialakulása vagy felerősödése. Ezért megnyugtató a tudat, hogy ahogyan az embereknél, úgy a lovaknál is van gyógymód a pszichés zavarok leküzdésére.
A lovak természetükből fakadóan szeretik és igénylik a változatosságot. Ha lovunkat megtanítjuk a biztonságos lószállításra, rávezetjük arra, hogy ezt élvezze, akkor megmutathatjuk neki, hogy ez tulajdonképpen jutalom számára. Egyszerű példákkal élve: A nyári forróság közepén levisszük a vízpartra úsztatni, vagy egy bőséges füvű legelőre. Kiválóan orvosolhatjuk, hogy lovunk a lószállítást ne kösse össze az állandó stresszhelyzetekkel, amit egy nagy kihívás elé állítás okoz neki, mint pl. versenyekre, bemutatókra való szállítás.
Természetesen vannak természetükből fakadóan olyan nyugodt és kiegyensúlyozott lovak, melyeket jól indítottak el csikó korukban, és szállításuk, viselkedésük problémamentesnek mondható. De az alól a megállapítás alól, hogy a lovat nagyon könnyű elrontani, egy pillanat műve – sajnos ők sem kivételek. Ugyan a lószállítófóbia módszer velük különösen gyorsan és hatékonyan bemutatható, de emellett – a jó szállíthatóság alaphelyezte mellett is -, látványos a ló viselkedésének megváltozása.
Módszeremmel olyan lótulajdonosokat szeretnék megszólítani, akik lovukra társként, egyenrangú félként és nem eszközként tekintenek. Így lehetséges csak, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz harmóniában, félelem nélkül: ember és ló.